Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Moldvai monda: A gomba keletkezése

2010.03.14

 

Moldvai monda: A gomba keletkezése

  

„Hát most elmondok én egy mesét, amelyiket hallottam régen az öregektől.

És ez így is van. Mái napig is megvan az emléke. Hát mikor Tolszon megkezdőttek

a búcsúk, elmentek a búcsúra. Egyik faluba is, másik faluba is. Ott mindenki

készítette jaz ebédet, hogy mégis legyen neki egy-két-három vendégje, hogyha

nem több, de bár kettő, három legyen. - Hát egy szegén asszonnak - nem ment

senkise vendégségbe hozzájuk, hát elmaratt neki az ennivalója, a galuskája.

Az vót a legelső és a legfontosabb. Nem birták elhasználni, mett nem vót ki.

Akkor ő szegén gondolkodott, hogy neki senki nem vót, egy vendégje se.

Mi csináljon ő annyi sok ennivalóval s neki nem leszen egy Isten fizessége se.

Hát mit gondolt ü, mit nem? Kivette innen a fazékat a galuskával és kivitte az

erdőbe. Kivitte innen az erdőbe, ott vett, minden, vett egy-két-három galuskát,

s minden fának a tövibe tett egy-egy, két-három galuskát. Azokból a galuskákból

ott gomba lett. Jó, megennivaló gomba. S akkor ü aszonta: - Habár galuskának nem

használták el, akkor használják el gombának. - S akkor visszajött s elment későbben

is ki az erdőbe és kapott gombát. Mind úgy, ahogy ő rakogatta ja fának tövibe,

úgy gombákat kapott. Akkor ő meghálálta a Jóistent, hogy: - Hála a Jóistennek,

mégis hogy az ő ennivalója nem ment kárba. S hahótától mamái napig mindenki

használja, aki szereti. S eszt a meszét Benkéné hallotta a régi öregektől, a mamái

napig is folytatom és én is használom a gombát. Isten áldja meg!”

                                                                                 

                                                                                                      (Bosnyák S. gy.)