Halálosan mérgező gomba!
GYILKOS GALÓCA (Amanita phalloides)
Jellemzés:
Közepesen nagy termetű. Tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor
van. Lemezei fehérek. Húsa fehér és nem változik. A kalap színe zöld
vagy barnászöld árnyalatú.
Kalap:
Félgömb vagy harang alakúból domború, végül kiterülő, 5-12cm
nagy. Színe fehéres, sárgászöld, olajzöld, zöldesbarna, a szélén
sokszor világosabb, selymes, szálas, többnyire kissé sötétebb
sugaras rajzolattal. Bőre lehúzható. Tetején néha fehér
burokmaradványok is lehetnek, de legtöbbször teljesen csupasz.
Lemezek:
Sűrűn állók, nem lefutók, a tönkre felkanyaradók, a tönköt nem érintik.
A kalap szélén a legszélesebbek. Fehérek, néha – idősebb
gombán - zöldes árnyalattal. Spórapora fehér. Spórái fehérek
gömbölydedek.
Tönk:
Karcsú, lefelé vastagodó, alul gumósan megvastagodott, tömör, később
lehet odvasodó, 5-15cm hosszú, 1-2cm vastag. Színe fehér,
gyakran halványzöldes színnel márványozott, gyűrűs rajzolatokkal.
Gallérja jól fejlett, a fiatal gombán a lemezeket jól takarja, de
később lelógó, többnyire bordásan csíkolt. Bocskora fejlett, nagy,
fehér, eléggé eláll a tönktől. A szedéskor a bocskor gyakran egészben
a földben marad.
Hús:
Puha, vizenyős, fehér, színét nem változtatja. Hamar romlik.
Szag és íz:
Szaga jellegzetes, kissé a nyers burgonyára emlékeztető különös szag,
amely lehet édesen émelygős is. A fiatal gombán a szag alig érezhető.
Nyersen és főzve is ízletes, ezért megtévesztő.
A fiatal gomba:
Teljesen burokban van, ezért alakra a tojáshoz hasonló. Kettévágva
benne a fejlődő kalap és tönk felismerhető, a kalap még fehér,
a tönk bunkós része vastagabb, mint a kalap.
Termőhely és idő:
Lomberdőkben, vegyes erdőkben terem. Leginkább tölgyfák alatt,
de kivételesen fenyőfélék alatt is található, egyesével, vagy
néhány példány a fától távolodó vonalak mentén. Nyári és őszi
gomba, júniustól októberig terem. Melegkedvelő faj, a tőlünk
északra fekvő országokban egyre ritkább. Nálunk gyakorinak
mondható, az országban , majdnem mindenütt előfordul.
Mérgezés:
Igen súlyosan, halálosan mérgező gomba!
A halállal végződő gombamérgezéseket nálunk legtöbbször
a gyilkos galóca okozza. A mérgezés tünetei csak bizonyos (6-10
vagy akár 24 órás) lappangási idő után jelentkeznek. A mérgezés
első tünetcsoportját a szinte csillapíthatatlan hányás, hasmenés
jellemzi, majd bizonyos javulást követően egyre súlyosabb élettani
zavarok lépnek fel a kiválasztásban, a keringési rendszerben,
mindennek előtt azonban a máj működésében.
Hasonló fajok:
A gyilkos galóca hasonlít más galócákhoz, de összetéveszthető néhány ehető gombával is. Fiatal és fehérebb példányai, különösen az csiperkének rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen. A bocskora nincsen. A pereszkének (Tricholoma flavovirens) sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs. Ezenfelül a sárgás, a A fiatal, burokba zárt gomba esetleg a és a Az átmetszett gombán természetesen a tévedés azonnal szembeötlik. Hasonlít hozzá a amelynek kalapja ugyancsak halványzöldes, zöldessárga színű, de pettyes, tönkje tövén pedig bocskor nem marad,csak a gumó felső szélén van meg a nyoma, mint körbefutó párkány, ránc vagy perem. Nyersen mérgező gomba. Fogyasztásra különben sem alkalmas, nem jó ízű. Régebben súlyosan mérgezőnek hitték, a gyilkos galócától ugyanis nem tudták biztosan elkülöníteni.
erdőszéli csiperkéhez hasonlítanak. De a tarlógomba tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, zöld galambgombáknak és a sárgászöld sárgászöld pereszke lemezei és tönkje zöld galambgombák húsa pedig pattanva törik. bimbós pöfeteggel császárgomba fiataljaival is összetéveszthető.citromgalóca (Amanita citrina),
Forrás :
Kalmár Makara: Ehető és Mérges gombák
GYILKOS GALÓCA
